Egy festői tájképen, a zöld dombok és kiterjedt rétek között nyugodt jelenet bontakozik ki, ahogy egy pásztor szorgalmasan gondozza a juhnyájat. Számtalan nap és éjszaka együttlét után a juhok és a pásztorok fokozatosan megismerték egymást. Egy nap, amikor a nap lenyugodott, a pásztor leguggolt, és megölelte a mellette lévő birkát, és azt gondolta magában: „Hé, pajtás, itt vagyunk egymás barátai”.